Gáztűzhely szerelés

Csupán néhány tízezer forintos pénzbírságot kockáztat, aki saját kezűleg köti be otthon a gáztűzhelyét. Miközben ha kihívunk egy gázszerelőt, aki a szabályoknak megfelelően jár el, költséges pluszberuházásokra kényszerülhetünk. Egy abszurd példa arra, hogy egy jónak gondolt fogyasztóvédelmi szabály miképp keserítheti meg a gyanútlan felhasználó életét. A bonyodalmak a hőszigetelő ablakok és az új tűzhely megvásárlásával kezdődnek.

Betti néhány hónapja vette meg álmai lakását, melybe új konyhát csináltatott, modern gáztűzhellyel. Utóbbi bekötéséhez külön szakembert hívott, aki szembesítette azzal, hogy további, több tízezer forintos beruházásra kell számítania, ami nélkül nem is kezdhetik meg nála a gázszolgáltatást.

Egy tavaly óta érvényben lévő szabály ugyanis előírja, hogy az úgynevezett „A” kategóriás gázkészülékek fölé (amilyen a gáztűzhely is) égéstermék-elvezető készüléket (szagelszívót) kell telepíteni, valamint a helység átszellőztetését is meg kell oldani. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a helyiségben biztosítani kell a megfelelő mennyiségű levegő-utánpótlást. Magyarán, ha a lakásban a felújítás során légmentes nyílászárókat szereltettünk fel, akkor egy vagy akár két lyukat kell fúrni a falba, hogy a külső levegővel az "átöblítés" megoldhatóvá válhasson – ami nyilvánvalóan a fűtési költségek csökkentése érdekében beépített modern ablakok hatásfokát teszi zárójelbe.

Műszakilag nem nagy ördöngösség, hogy a gáztűzhely csak akkor legyen bekapcsolható, ha az elszívóberendezés is működik (a gázcső elzárócsapja elé beépítenek egy mágnesszelepet, ami csak az elszívó bekapcsolása után nyit). De az ehhez kapcsolódó költségek egyáltalán nem elhanyagolhatók, pláne, ha már meglévő rendszerbe kell az alkatrészt utólag beépíteni.

100 ezer alatt nem jön ki

Az, hogy végül mennyire kell mélyen a tárcába nyúlni, attól is függ, hogy mekkora helyiségről vagy milyen teljesítményű tűzhelyről van szó. Az általános ökölszabály, hogy egy köbméter gáz elégetésekor legalább 10-11 köbméter égéstermékkel kell számolni, aminek a távozásához kell az elszívó. Ezt légtechnikai méréssel kell bizonyítani, mi több, erről kötelező jegyzőkönyvet is felvenni. Ez azonban a költségeknek csak nagyjából 20-50 ezer forintos szelete.

A már elfogadható minőségű és teljesítményű szagelszívó ára 15-20 ezer forinttól indul, a szabványnak megfelelő, középárfolyamú mágnesszelep 18-30 ezer forintba kerül. A szagelszívót kiszolgáló légcsatorna kialakításáért méterenként 3-5 ezer forintot kérnek a szakik. A tervezés nem biztos, hogy kijön 40 ezer forintnál kevesebből – igaz, ez nem új elem, hiszen korábban is kötelezően el kellett készíttetni. Ezenfelül be kell szerezni a villanyszerelőtől egy nyilatkozatot, aki általában 20-25 ezer forintért jegyzőkönyvezi, hogy a gázvezeték mágneskapcsolója és a szagelszívó bekapcsológombja az elvárásoknak megfelelően van összekötve. Maga a rákötés gyakran a szagelszívó burkolatának megbontásával jár, ami párhuzamosan a készülék garanciájának a végét jelenti. Pluszköltségként számolható fel a villanyszerelés. Ahogy egy gyakorló gázszerelő összegezte: „a komplett csomag százezer forint alatt még nem jött ki".

„Teljesen abszurd, hogy többé nem dönthetem el, bekapcsolom-e a szagelszívót vagy sem. Még akkor is rákényszerülök, ha csak egy tojást akarok megfőzni, nyitott ablaknál” – panaszkodott a hvg-hu-nak Betti, aki szerint a tavaly életbe lépett előírás teljesen életszerűtlen. És mindenkit büntet, aki villany helyett gáztűzhelyen szeretne főzni a konyhában.

Szabályzat és tervkötelesség

Azt, hogy mitől tekinthető szakmailag biztonságosnak a gázszolgáltatás, az úgynevezett gáz műszaki szabályzat írja le.

Az itt található előírások elvileg az összes lakossági fogyasztói hálózatra (illetve a lakossági használatban lévő gázvezetékekre) is érvényesek. A szabályzatot néhány évente, csomagban módosítva frissítik, de az éppen érvényes passzusoknak való szakadatlan megfelelés nem jellemző, igaz, arra kár is lenne törekedni. A társasházak esetében egy tavalyi módosítás következtében öt évente kötelező a műszaki felülvizsgálat, de legtöbbször ez sem érvényesül. S mindez rendre csak akkor derül ki, ha a rendszerben hibát (például gázszivárgást) jelentenek a lakók, és a gázszolgáltató emberei a helyszínen vizsgálódni kezdenek.

A gázhálózat belső átalakítása minden ingatlan esetében tervköteles, és minden készülék beépítésénél, cseréjénél és áthelyezésnél kérni kell a szakmai kontrollt, de erre meglehetősen kevés példa akad. Pedig a lakossági fogyasztónak a rendszert ilyenkor a szolgáltató ingyen ellenőrzi. Az emberek azonban a tapasztalatok szerint erről nem vesznek tudomást, és az átalakításokat inkább fű alatt végeztetik el, fittyet hányva a tervkötelességre is.

Ezért a szolgáltatónak a gyakorlatban igazából nincs máskor esélye a gmbsz betartásának ellenőrzésére, mint amikor a fogyasztó belép (vagy ha korábban kikapcsolták, visszalép) a gázhálózati szolgáltatásba. Mert ha már a gáz a csövekben van, és a fogyasztónak van valamilyen engedélye a gáz használatára, nagyon nehéz bármit is számon kérni

A gázrózsa maga az ördög

A biztonsági vizsgálatok az utóbbi években a gáztűzhelyekre fókuszálnak. A háztartási gázkészülékek biztonsági besorolása aszerint történik, hogy a tűzhely az égéshez szükséges oxigént a zárt helyiségen belülről veszi-e, és hogy az égéstermék elhagyja-e a belső teret. A már említett "A" osztályba tartozó készülékek azok a gázkészülékek, amelyek az égéshez a levegőt a helyiségen belülről veszik, és maga az égéstermék is zárt helyen távozik. Ennek a kategóriának a tipikus készüléke a gáztűzhely. (A "B"kategóriájú készülék az égésterméket elvezeti, de az égéshez szükséges levegőt az adott közegből veszi el, mint például a cirkó. Míg a "C" kategóriába azok a készülékek tartoznak – például a turbós- és a kondenzációs kazánok – melyek a betáplálást és a „füst” kivezetését is a helységen kívül végzik el.)

A gáztűzhely, mint problémaforrás, azóta van jelen ebben a rendszerben, mióta a lakások felújítása során modern, hőszigetelő nyílászárókat használnak. A régi, klasszikus fakeretes ablakoknál a "gyártási hézag" (vagyis az, hogy az ablakos a beépítéskor kézi gyaluval igazította a keretébe az ablakot) még biztosította a megfelelő cúgot ahhoz, hogy a tűzhely használata során ne lehessen a helységből az oxigént veszélyes mértékben kivonni. A modern, "fokozott légzárású nyílászárók" azonban a korábbi szinthez képest töredékére csökkentik az azonos nyomáskülönbség hatására az ajtón vagy ablakon beáramló levegőmennyiséget. Sőt, sok esetben szinte légmentesen zárnak, és így képesek akár életveszélyes helyzetet is előidézni.

Gázszerelők tapasztalata, hogy ha egy régi építésű lakásba költöző új tulajdonosok lecserélik a ’80-as években üzembe állított gáztűzhelyet, akkor ha azonos típusról vagy kisebb, legfeljebb azonos teljesítményű tűzhelyről van szó, akkor az nem okoz különösebb problémát. De ha a helyiségben nyílászárócsere volt, netán pluszfalat húztak fel vagy cirkós falikazánt állítottak üzembe – akkor már változik a helyzet megítélése.